Az ún. Árvízi kehely

A környező utcáknál kissé magasabban fekvő templom sokaknak adott menedéket a 1838-as pesti árvíz idején.

            A kehelyről a Jelenkor c. lap 1839. júl. 17-i száma így emlékezik meg: „Köztudomású, miszerint Lang Mihály, pesti ágostai vallású hitszónok, a múlt évi szomorú emlékű vízárkor mindennemű s rangú menekvőnek biztos helyet nyitott a hullámoktul érintetlen hagyott sz[ent]. egyházban minden vallási tekintet nélkül, minek következtiben jobbadán a zsidóság által lakott Királyutczából oda folyamodott izraelitákat is valódi emberbaráti szivességgel fogadá, ótalmazván s vigasztalván a búsakat s enyhítvén az elgyöngülteket.” Ezért az izraelita hitközség elöljárója, Löwy Herman ezüstkereskedő Bécsben nagy értékű, „aranyozott ezüst billikomot” készíttetett a lelkésznek ajándékba.

            A tekintélyes űrmértékű kelyhen még itt-ott láthatók az aranyozás nyomai. A barokkos formákat idéző, viszonylag rövid szárú kehely talpát és cuppájának alsó, kiszélesedő részét trébelt volutás és leveles ornamentikával gazdagon díszítették. A talp és a cuppa peremén látható a bécsi mester, Alois Waynand (működött 1824 és 1850 között) monogramja és a bécsi próba.

            A cuppa felső, szélesebb sávján láthatjuk a finoman megmunkált árvízi jelenetet. A (Deák téri) evangélikus templom és parókia körül a téren fenyegető hullámokat vet a víz. A különböző módokon menekülő emberek az ajtó felé igyekeznek, ahol Lang Mihály lelkész egy lámpással a kezében fogadja őket. (Külön történeti értéke az ábrázolásnak, mivel a templom Pollack-féle változatát mutatja be, az 1875-ben végül lebontott huszártoronnyal.)

            A kehely története a héber és német nyelvű, vésett feliratokban is nyilvánvalóvá válik. Az egyik mezőben az adományozó szöveg olvasható, németül: „Lőwy Herman, egy hálás izraelita, keresztyén testvérének, a nagytiszteletű Lang Mihály úrnak, 1838 szerencsétlen árvízi napjaiban a szenvedő emberiség számára ajándékozott jótetteiért”. A felső perem alatt ószövetségi idézet áll héberül: „…erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban…” (Ézsaiás 25,4). Ez alatt újabb német nyelvű szöveg olvasható 1840-ből, melyben Lang Mihály továbbajándékozza a kelyhet „drága gyülekezetének”, „amelynek pesti temploma az 1838-as nagy árvíz alatt sok szerencsétlen keresztyénnek és izraelitának barátságos és biztos menedéke volt.”

            Ez a tárgy, amely emlékeztet egy természeti csapásra, figyelmeztessen a vele járó keserűségre és segítőkészségre is, egy nagyszerű, a szolgálat lehetőségét időben felismerő lelkipásztorra és a háláját igényes, liturgikus célú ajándékban kifejező elöljáróra, de mindenekfölött az Úrral való találkozás lehetőségére.